„Bizonyos hangok és hangok kombinációi eleven képzeteket keltenek életre, illatokat, helyeket, emlékeket, álmokat és képeket idéznek fel, és a mindezekhez kapcsolódó értéket és vágyakat. Az ambientnek nem nehéz megállapítani az affektív minőségét: nemcsak a fejemben hallom a hangokat, hanem az egész testemen végighullámzik. Feláll a szőr a kezemen, az izmaim ellazulnak vagy összehúzódnak, a testem elindul egy irányba”. Sam Kidel zenész a fenti szavakkal írta le azt  a hangok által keltett, tudatküszöb alatti hatásmechanizmust, amelynek jelentőségét a 2009 előtti korszakban a „muzak” néven elterjedt műfaj ismerte fel és használta. A muzak munkahelyek számára készült kiadása például a munkavállalók energiaszintjének előrejelzése szerint volt hangolva és a kritikai gondolatok elkerülésének ígéretével kecsegtetett – emiatt például a felbőgő szaxofon szólók ki voltak tilva a repertoárról. Mára a muzak visszahúzódott a bevásárlóközpontok liftjeinek és butikjainak háttér zenei összeállításába és talán ki is kimosódott volna a tudatunkból, ha nem lép helyébe a 2010-es évektől valami más. 

5 és fél perce hallgatom azt a kellemes férfi baritont, aki időt nem spórolva olvassa fel a közösségi média elérhetőségeit az ASMR University-nek. A podcast itt nem ér véget, a további 30 percben a bal mikrofonról a jobb mikrofonra váltva folytatódik a halk fülembe suttogás, a hang most a Jennifer Allennel, csoport alapítójával készült interjút olvassa be. Annak ellenére, hogy a szavak tökéletesen kivehetők, mégsem az elhangzottak tartalmára, hanem érzetére figyelek. Szemem magától behúnyódik és a kellemes érzés az egész testemre kiterjed.

Az ASMR a muzakhoz hasonlóan funkcionálisan alkalmazott pszeudotudományos jelenség, az utóbbival szemben azonban egy személyes és intim élmény, kevésbé kiszámított, kollektív szuggesztió. A klinikai elnevezés az objektív leírhatóságot vetítette előre, mára az „autonomous (önállóan fellépő) sensory (érzékszervekhez kapcsolódó) meridian (kulmináló, csúcspontra jutó) response (válaszreakció)” tudományos hátterének feltárásába neurológusok és más szakemberek is bekapcsolódtak. Az ASMR a szubjektív tapasztalatot egy alacsonyfokú eufória érzéssel azonosítja, amelyet a figyelem tudatos irányítása kevésbé képes kiváltani, mint inkább a önként fellépő akusztikus vagy vizuális ingerek. Egy lassú tempóban, módszeresen, a rendszer meglétének képzetét generáló videó (pl. egy X-box játékkonzol kicsomagolása órákon keresztül) vagy éppen a dözsszivacsok egymáshoz surlódásából keletkező hosszan kitartott zörej… Az agyi orgazmus nem mindenkinél lép fel, de kimutathatóan pozitív hatással van az enyhe depresszió kezelésére, az álmatlanság megszűntetésére vagy egyszerűen a stresszoldásra.  A zárt Facebook csoportként 2010-ben megjelenő internetes közösség hét év elteltével egy széles követőbázisú popkulturális mozgalommá terjedt ki, amelynek tartalomgyártásába a filmszínészektől kezdve a celebeken át mindenki beszállt. Az ASMR kultusz most szombaton Pozsonyban tart szeánszt, aki a szlovák fővárosban jár, ne hagyja ki az élményt! Klikk az eseményhez.

Illusztráció: Natalija Vujosevic, Stay, 2016