A 2018. júniusában az Európai Parlament elé terjeszett Digitális Copyright Direktíva a törvényalkotás új szakaszába lépett, miután szeptember 12-én elfogadásra került az Európai Unió szerzői jogvédelemről szóló javaslata. A tárgyalásokat követően az új kitétel 2019. januárjától léphet hatályba, amely alapul szolgál az egyes tagállamokban kidolgozandó jogrendnek. Az eredeti bizottsági javaslathoz képest jóváhagyott változás a művészek, elsősorban zenészek, szövegírók, kiadók és újságírók jogait cementezi, illetve jótáll azért, hogy az olyan platformok mint a YouTube, a Facebook vagy a híraggregátor Google News fizessen a megosztásokért. Alex Voss kereszténydemokrata Néppárti képviselő szerint üdvözölendő, hogy a „az internet óriások lobbi tevékenysége ellenére a ház többsége megszavazta az európai kreatívok méltányos fizetését előmozdító szankciót.” Az Európai Parlament hírportálján közzé adott állásfoglalás szerint az elsősorban az innovációt fékező hatása miatt vitatott szabályozásból alapos megfontolás után kizárták a kis és mikro platformokat és aggregátorokat, ezek kiesnek a szeptember 12-én elfogadott javaslat spektrumából. Alex Voss bizakodóan tekint az internet jövőjére és a sokat hangoztatott szabadságára, amennyiben véleménye szerint a munkájukból generált árbevételekből a szerzők egy méltányosabb részesedést vehetnek majd ki. A szabályozás következtében az online platformok és aggregátorok felelősségre vonhatók lesznek a copyright sértések esetében, amely nemcsak a teljes cikkek, hanem töredékekre, idézetekre is egyenlő mértékben vonatkozik. A szövegezés egy mondatban külön kitér a vélemény-, szólás- és kifejezés szabadságára, ami a kezdetektől meghatározza az internetet – állásfoglalásuk szerint a „saját szavakkal kísért” hyperlinkes megosztásának engedélyezésével ebben az alapelvben sem esik csorba a továbbiakban sem. Emellett a Wikipedia és más non-profit, open-source oldal mint a GitHub is zöld lámpát kapott.   

A szabályozás elfogadását gyorsan követték olyan kommentárok, mint ami at 1990-ben alakult, alapítói között John Perry Barlow-t is maga között tudó egyesület, az Electronic Frontier Foundation felől érkezett. Állásfoglalásuk röviden úgy foglalható össze, hogyaz "EU minden előremutató formulát elzárt és megnyitotta az utat a tömeges, automatizált ellenőrzés és önkényes cenzúra felé. A szöveges üzenetek mint a tweet-ek vagy Facebook update-ek éppúgy áldoztul esnek ennek, mint a fotók, videók, audió fájlok, szoftverek és kódok – minden média, amit a szellemi tulajdon alá lehet vonni."

13. cikkely: A mémtörvénynek csúfolt, copyright filterekről határozó kitételek, ezekről itt írtunk bővebben

11. cikkely értelmében a cikkek belinkelése egy szónál több idézésével tilos, kivéve az eredeti cikket publikáló felület engedélyének megvásárlásával. A híroldalak szabadságában áll az idézésért kirótt összeg kötetlen megállapítására, illetve a közlési jog megtagadására is, magyarul kiválogathatják, ki kritizálhatja őket, ki nem.

12.a cikkely: Saját fotó és videótartalom közlése bármilyen sport mérkőzésről tilos. Kizárólag a „szervezők” hatalmában áll bármilyen felvételt közölni az eseményről.

A EFF továbbá nehezményezi, hogy az EU visszautasította még a legszerényebb javaslatokat is arra nézve, hogy a copyright szabályok a 21. század elvárásainak feleljenek meg:

  1. Elmúlik a „panoráma-szabadság”. Amikor fotót vagy videót rögzítünk nyilvános tereket, óvatlanul belefuthatunk olyan szabadalmi jogokba ütköző tartalmak dokumentálására mint a buszok oldalán futó reklámok, a járókelők pólóira nyomott műalkotások reprodukciói vagy éppen egy építész által levédett épülethomlokzat. Az EU visszautasította azt a kérvényt, hogy Európa-szerte szabadon lehessen utcaképeket rögzíteni anélkül, hogy a copyright szabályozások miatt izgulnánk.
     
  2. A felhasználók által készített tartalmak sem élveznek kivételt, ami lehetővé tette volna az EU tagállamok számára, hogy egy mentes zónát állítsanak fel a „kritika, review, illusztráció, karikatúra, paródia vagy pastiche számára”.

Ez utóbbi kettő – a paródia és a pastiche – az intertextualitás mintapéldányai, amelyek rövidre vágják az utat a jelentéshez, illetve új jelentéseket generálnak a pop kulturális idézetek állandó visszaforgatásával. Amennyiben a posztmodern elméletírója, Jameson a pastiche-t a paródiához képest egy halott, apolitikai nyelvnek nyilvánította, amin már nevetni sem lehet, ezzel az EU tett nekünk egy szívességet?